A Mustang ülés alatti dobozát nem lehet csak úgy simán felcsavarozni, ahogy egy Mustangra lehetett, mert útban van neki a váz. Meg nem is úgy akarom feltenni, ahogy volt - jobban néz ki, ha fordítva helyezem el, nem töri meg annyira a motor vonalait mint eredetileg. Igaz, így a túloldalon fog nyílni, de annyi baj legyen.

Szóval, első lépésben középen kettévágtam, aztán kivágtam belőle azokon a helyeken, ahol a váz útban van.

Most egy kicsit ferdén áll, mert a betoldott cső vonalához igazodik, de majd igazítok rajta, hogy a tank és az ülés aljához igazodjon.

Másik baj vele, hogy elég széles - szélesebb, mint az ülés. Ez nekem így nem tetszik. Egy-egy centit majd levágok még mindkét feléből.

Túl sok funkciója nem lesz ennek a doboznak - így meg nem is lehet, hiszen a belsejének nagy részét elfoglalja a váz. De nem is kell több: az akkunak és elektromos cuccoknak bőven van hely a tank alatt, az ülés vége is nyitható lesz.

Néhány képet teszek fel, nagyjából szöveg nélkül - így is követni lehet a folyamatot. Aki végignézte a Verhovetta születését, annak nem sok újdonságot tartogatnak ezek a képek, hiszen az elv itt is ugyanaz mint ott volt.  Talán a Simson Star tank feltűnése és újrahasznosítása lehet némileg meglepő.

Jó sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzés óta. Ennek az az oka, hogy meguntam a Babetta blokkjával küszködni, mivel semmi nem passzolt semmihez, hiába használtam új alkatrészeket. Vagy talán: éppen azért, mert új alkatrészeket használtam.

Szóval félreraktam a blokkot, majdnem egy évre. Újra eljött,  vagy jövőben van a tél, ami pedig a motorgenerálok időszaka. Másik motorom, a Verhovetta blokkjának régóta van egy hibája: tökéletesen és nagyon szépen működik, de a főtengely csúszkál tengelyirányban. Nem is kicsit: alapjáraton balra rendeződik, felpörgetve balra csúszik. Ez nem maradhat így sokáig, s ha már blokkot kell szerelni, akkor lehet, hogy az eredeti elképzelést kellene követni: a lányok Babettájának tuningolt (mert 210-es hengeres) blokkját kéne rendbe tenni és belerakni.

Ha megtörténik a szívcsere, akkor lesz egy szabad, kicsit csúszkálós tengelyű, de egyébként tökéletesen működő blokkom - ezt akár bele is lehetne építeni a lányok Babettájába.

Aztán arról is beszélgettünk már a lányokkal (hat évesek, tehát nagyon komolyan el lehet már velük beszélgetni), hogy nem feltétlenül akarják ők eredeti alakjában megőrizni a Babettát.

Ez gondolkodóba ejtett...

Pár hónapja az jár a fejemben, hogy egy 210-es, két sebességes Babettát át kellene alakítani, a Verhovetta receptje szerint, de nem Verhovinának álcázni, hanem Jawa Mustangnak. El is kezdtem a hirdetéseket nézegetni, de azt láttam, hogy olyan 210-es, aminek jól működik a váltója egyrészt nagyon-nagyon ritka, másrészt nagyon drága, kb. kétszer annyiba kerül, mint amennyit én rászánnék. Lehegesztett meg működésképtelen váltósat lehet viszonylag olcsón venni, de legendák szólnak arról, hogy milyen lehetetlen és milyen költséges egy váltót üzemképesre megcsinálni (gondoljuk hozzá, hogy utángyártott alkatrészeket kellene használni, amikről meg tapasztaltuk már, hogy milyenek). Szóval, letettem erről a tervről - jó volna, de ha nem lehet, hát nem lehet.

Most viszont, hogy a lányok Babettája valamennyire szabad préda lett, hogy egy működőképes blokk is van hozzá... Gondoltam, főzzünk abból, ami van.

Elkezdtem beszerezni a szükséges Mustang alkatrészeket. Ez nem olyan egyszerű, mint reméltem, mert nem nagyon van kínálat, börze meg majd csak tavasszal lesz. De azért nagyjából mindent sikerült normális, nem túl alacsony, de nem is börzésen magas áron beszerezni.

Ebből a motorból egy care racer stílusban átépített Mustang lesz. A Babetta magas kormányától tehát búcsút kell venni. A gond az, hogy a kormány leszorítója rá van hegesztve a kormányra. De ezen flexszel könnyen segíthetünk.

Sajnos megfelelő (sőt: akármilyen) kormányom nincs itthon, úgyhogy egyelőre egy rozsdás félcollos csövet szereltem fel a kormány helyére.

Az ülés majd a csomagtartóra fog menni. Sajnos ez alapállásban elég alacsony, úgyhogy emelni kell valamilyen módon rajta - hosszas töprengés után arra jutottam, nincs más megoldás, a hátsó rugóstagok hosszabbra cserélésével kell emelni. Így viszont a hátsó sárvédő, ami eleve elég messze van a keréktől, most még távolabb kerül tőle, már krosszosan távolra. Közelebb kell hát vinni a kerékhez és a villához rögzíteni, hogy együtt mozogjon a kerékkel. A hátsó sárvédő íve nagyobb mint az esőé, úgyhogy az, ha közel visszük a kerékhez, nem követi a gumi ívét. De semmi gond: rakunk hátra is (kisebb ívű) első sárvédőt. Úgyis rövidített sárvédő illik egy cafe racerre. Sőt, még abból is rövidítünk!

A sárvédőn nem kellett új lyukat fúrni; ott maradt a tartópálca, ahol volt. A sárvédő alsó része a hátsóvilla keresztrögzítéséhez lesz rögzítve - vagy keresztülfúrom azt és egy hosszabb csavart átdugok, vagy hegesztek fel egy kis tartófület. A sárvédő tartópálcáit úgy helyeztem el, hogy a leendő lengéscsillapítók pont eltakarják. A hátsó lámpát is nagyjából oda tettem, ahol majd lesz.

Az első sárvédőt is megrövidítettem; az aljából levágtam egy keveset és hátrébb toltam. Itt mindkét oldalt két tartópálca lesz; ami követte a villaszár vonalát az most hátrébb csúszott, és ennek az eredeti vonalába lesz majd beillesztve a másik.

Eddig ennyit végeztem. Összeállítottam nagyjából, hogy hogy fog majd kinézni. Ülésem még nincs, most egy Verhovina ülésszivacsot tettem oda, de ez rövidebb, mit a másik lesz. Szereztem Mustang lámpát is, de úgy látszik, ez fölösleges pénzkidobás volt, mert hatalmas a Babetta villa méreteihez képest, komikusan nézne ki rajta. Ide még ki kell találnom valamit mert az eredeti "kockalámpa" sem néz ki jól rajta.

Röviden összegezve az eddigieket: felújítottam egy 207-es blokkot, új főtengelyt szereltem be. A főtengelyen csúszkált a csapágy, megoldottam. Felfúrattam egy hengert (210-esét), összeszereltem, de az új dugattyú nem jött ki a henger pereméig, majdnem két milliméterrel rövidebb a kelleténél. Venni akartam másik dugattyút, de az is csak pár tizeddel volt nagyobb. A henger talpából levágtam 2 mm-t, így már kiért a peremig a dugattyú.

Összeszereltem. A vadonatúj alkatrészekből álló blokk úgy csörgött, mintha egy agyonhajtott, döglődő motor lenne. Tapasztaltam már ilyet: amikor a Verhovettát felújítottam, frissen összerakva annak is olyan hangja volt, mint egy kereplőnek. A gyűrűk kotyogtak annyira a szép-új dugattyúban, hogy szemmel is simán látni lehetett. Akkor úgy oldódott meg a dolog, hogy új dugattyút és új gyűrűket vettem a másik új helyett.

Azt gondoltam, itt is ezzel fog megoldódni a probléma. A Verhovettánál Berta dugattyú vált be - ennél a blokknál eleve Berta dugattyút akartam használni, de itt nem jött be (gyűrűcsörgés és hiányzó 2 mm). Rendeltem a neten másikat. Önmagában egy dugattyút nem érte volna meg rendelni, de a Rigához egyébként is venni akartam pár dolgot. Megjött a dugattyú, Ambika - és láss csodát, "eredeti" méretű volt, tehát nem hiányzott belőle az a bizonyos 2 mm.

Vastag alátétet tettem a henger alá, a dugattyú peremét meg körbereszeltem, hogy ne verődjön bele a hengerfejbe. Összeraktam - és ugyanúgy csörgött, mint a Berta, talán még jobban.

Elmentem a motoros boltba, s megvettem azt a dugattyút, amit korábban ott hagytam, mert ugyanolyan rövid volt, mint az első. Ez is Berta. Összeraktam, ez is csörgött, egyértelműen a gyűrűk.

Ekkor jutottam el az "elegem van" állapothoz. Minden létező utángyártott alkatrész szar, nem illeszkednek egymáshoz. Szarból nem lehet várat építeni. Ennek így semmi értelme. 

Aztán mégiscsak tovább küszködtem. A probléma az, hogy a gyűrű ficeg a hornyában. A gyűrűt nem lehet vastagabbá tenni - de a hornyot talán lehet szűkíteni. Legalább néhány ponton.

Ahogy a főtengelyen rögzítettem a csúszkáló csapágyat, azzal a technikával szűkítettem a hornyon is. A dugattyú oldalán, a horony pereménél "bepontoztam" az alumíniumot. A horonyba beraktam előtte egy törött gyűrű darabját, hogy ne lehessen túl szűk a horony.

Összeraktam. Már sokkal jobb hangja volt - de még mindig csörgött. Alaposan végignéztem: nem csak a gyűrűk csörögtek, hanem a tűgörgőnél is ciripelt. A tűgörgő is új volt nagyjából, pár tucat kilométer lehetett benne.

Vettem másik tűgörgőt. Ez olyan apróság, amiről azt sem lehet tudni, hogy milyen gyártmány; a motorosboltban csak egyfélét árulnak, szóval esetleges lesz, ha jobb lesz az új - a különbség a gyártási tűrésen belül fog esni.

Összeraktam az új tűgörgővel. Most már elfogadható mértékben csörgött. Ha első összerakás után csörgött volna így, nem elégedtem volna meg vele, de így, hogy ennyit küszködtem már vele, már belenyugszom.

De sajnos nincs vége a történetnek. A motor tehát beindul - de nem működik rendesen, több hibajelenséget is produkál.

Az alapjáratot nem lehet tökéletesre beállítani. Majdnem jó, de mégsem jó. Felpörgetés után visszaeresztve leesik a fordulatszám. Fals levegőre gyanakodtam, újratömítettem mindent, de még mindig nem tökéletes.

Az indítópofák kitapadnak és nem engednek vissza. Ha a pedált előre forgatom, mozgatom a főtengelyt is. A kuplungot szétszedve azt látom, hogy az indítópofákhoz hozzáér a szegmensdob és beszorítja őket. A szegmensdobnak elvileg nem volna szabad odáig beérni, de (ez a következő hibajelenség) :

A főtengely kúpja nem olyan szögű, mint a szegmensdobé. A szegmensdob eredeti, a főtengely utángyártott - nem kérdés, hogy melyikkel lehet baj. A főtengely vége laposabb szöget zár be s ez két hibát is okoz: bentebb tud csúszni a szegmensdob s nem is fekszik fel a tengelyre, így nem szorul meg rajta. Ez utóbbi úgy tapasztalható, hogy a motor gyorsításkor rángat, mert szakaszosan csúszik meg a dob a tengelyen.

Az indítópofák oldalából lereszeltem, hogy elférjenek a szűkebb helyen. Több lépcsőben reszeltem eddig, még mindig nem értem a végére, mert a legutóbbi próba után is be vannak még tapadva a pofák.

A három csúszópofa sem muzsikál tökéletesen. Egy szépen felfekszik, egy másikon még csiszolni kell - a harmadikon viszont semmi kopást nem láttam. Észrevettem, hogy van rajta egy sérülés, ami kiáll, s így valószínűleg ez az alkatrész is beszorul, amikor felszerelem a lendkereket. Szétszedtem a kuplungpofákat és azt láttam, hogy a ferodol is szélesebb mint az alumínium öntvény, tehát ezt lereszelve is keskenyíteni lehet a pofán. Üzem közben egyébként nem mutatkozott meg érezhetően, hogy csak két kuplungpofa dolgozik a háromból - de így a pofák oldalra nyomják a kuplungpalástot és a felfogatására plusz nyomást gyakorolnak, koptatják.

Próbáltam tehát a helyére reszelni mindent. A próbakörökből az kiderült, hogy az új blokk, a 210-es hengerrel, simábban fut, nem remeg annyira, mint a másik. Erősebb és gyorsabb lett a motor, bár a végsebességet nem tudom, hiszen nem húztam tövig a gázt a frissen összerakott motornál.

Viszont most alkalmatlan a használatra. A kitapadó és ottragadó pofák miatt ha megállok, a motor is leáll. A dob meg-meg csúszik a főtengelyen. Melegen már kevésbé csörög, de nem zajmentesen jár.

Az indítópofáknál ráadásul megjelent némi olaj. Most vagy teljesen kitapadnak a pofák, vagy csúsznak s nem lehet beindítani a motort. Szóval, csak a nyaka nem véres.

Már a múltkori "főtengely vs. csapágy" poszt kapcsán is azt gondoltam magamról, hogy zseni vagyok, de most már biztos vagyok benne, hogy zsenialitásom határtalan.

A legutóbb ott tartottunk, hogy a dugattyú nem akart kijönni a persely pereméig. Próbáltam másik új dugattyút, de ugyanaz volt a helyzet. A Babetta Love fórumon is utánaérdeklődtem, s kiderült, hogy ez így elvileg normális - de a tapasztalt Babettások többsége is csodálkozott a dolgon.

Azt gondoltam, ha ez így elvileg normális is, nekem mégsem felel meg - mert így sokkal rosszabb a sűrítési arány, s gyengébb a motor. Mivel másféle dugattyút nem lehet beszerezni, gondoltam, a hengert módosítom. Le kellene esztergáltatni az aljából 2 mm-t. Nem kár a hengerért, most 41mm-es, vagyis sokadik túlméretes, tovább már nem is lehet fúrni. Ha meg perselycserével mégis tovább akarnám használni, az is lehetséges, csak egy alátétet kell alá csinálni vastagabb alulemezből. A gond csak az, hogy nem ismerek jó (vagy akármilyen) esztergályost a közelben. Persze keresni lehetne valakit - aki aztán súlyos ezrekért végezné el tíz perc alatt ezt a  munkát. A tarcali kovácsmesternek van esztergája, csak mostanában nem járok arra, csupán emiatt elmenni meg nem érné meg; főleg időm nincs rá.

Végül kigyúlt az isteni szikra. Íme a megoldás:

Fogtam egy vékony flexkorongot, kerestem három alátétet; kettőt, ami szélesebb a korong lyukánál, egyet, ami pont belefér, átdugtam rajta egy csavart és az egészet befogtam az oszlopos fúrógépbe. (A szigetelőszalag azért van a korongon, mert a középső, központosító alátét éppen olyan vastag volt, mint a flexkorong, így nem tudtam beszorítani.) A fúrógép asztalát precízen vízszintesbe állítottam, a megfelelő magasságban. Így az asztalon csúsztatva a hengert, a fúrógéppel pont két millimétert "flexeltem le" az aljából.

Eltartott egy ideig, de egész jó lett a végeredmény. A biztonság kedvéért majd viszonylag bőven kenem a tömítő pasztát összeszereléskor.

Mivel több mint három hétig fúrták a hengeremet, volt idő mellette ezt-azt csinálni. Készítettem pl. egy csapszegkiszedőt és -berakót (frappánsabb név nem jut eszembe. Egy fél colos csőnek az egyik végére hegesztettem egy jókora anyacsavart, a másik végét homorúra reszeltem, hogy felfeküdjön a dugattyú oldalára, átdugtam rajta egy M6-os menetszár darabot, rá két anyát és kész.

A csőnek olyan hosszúnak kell lenni, hogy elférjen benne egy csapszeg - így ki tudjuk szedni. A helyére tenni meg így kell (az anyát becsavarva):

Ez tehát így szép és jó. A henger is elkészült ma, hazahoztam, helyére tettem. És ekkor jött a meglepetés. Íme:

A dugattyú a képen a felső holtponton áll. Igen, másfél milliméterre a persely tetejétől.

Korábban már tapasztaltam ehhez hasonlót, egy 2015-ös bejegyzésben írtam is róla - de akkor éppen az volt a baj, hogy a Verhovina dugattyú túllógott. Beleütközött a hengerfejbe. Körbe kellett reszelnem. Most sajnos nem ilyen egyszerű a megoldás. Kivehetem a hengertalptömítést, de még mindig több mint egy milliméter hiányozna a boldogsághoz.

Van az úgy, hogy az ember biztosra megy. Új alkatrészeket használ, hogy nehogy előjöjjön a használt/felújítottnak valami rejtett problémája. És, úgy látszik, van, amikor ezzel szépen belesétál a csapdába.

Na, erről ennyit.

Holnap börze.

Update:

Megvolt a börze, jó volt, olyan, mint szokott lenni. Fényképezőgépet vittem, de képeket elfelejtettem készíteni. Vettem egy balos hajtókart a Babettára - rozsdás, de csak ilyen volt. Szemeztem sokáig két Jawa ideállal, nem is lett volna drága, de a feleségem józan kérdéseire (Mit csinálnál vele? Hová tennéd? Mire használnád?) nem tudván megfelelni, végül nem csábultam el . De azért az eladó számát elkértem.

Délután még egy kis szerelésre is volt idő. Levettem a hengert és a dugattyút. Összehasonlítottam a dugattyút egy másik, egyébként ugyanilyen gyártmányú dugattyúval. Átdugtam rajtuk egy csapot és rögtön megmutatkozott, honnan hiányzik az a közel két milliméter.

Úgyhogy ma délután veszek egy dugattyút. De viszem a mostanit is, hogy nehogy az is ilyen legyen.

Update2:

Dugattyút megrendeltem, csütörtökön mehetek érte.

Meg volt minden a Babetta blokk összeszereléséhez. A blokkfelekben még benne voltak a zsákfuratokban lévő csapágyak, mivel ezeket kivenni kicsit bonyolultabb. Vagy legalábbis korábban azt gondoltam, hogy bonyolult, de tulajdonképpen, a megfelelő módszert alkalmazva egyáltalán nem az.  Két jó módszert is ismerek, íme az egyik:

Hozzáhegesztünk a zsákfuratban lévő csapágyhoz egy vasdarabot, ennél fogva felemeljük az egészet és szépen lekocogtatjuk róla a blokkfelet. A másik megoldás még ennél is egyszerűbb: alaposan felmelegítjük az egész cuccot, s mivel az alumínium hőtágulása nagyobb, mint az acélé, egyszerűen kiesik a csapágy a helyéről.

Ezt a melegítéses technikát alkalmazva be is tettem a helyükre az új csapágyakat. A főtengelyre is így tettem rá őket - itt annyi a furfang, hogy mivel a főtengely és a csapágy is acél, a főtengelyt hűteni kell, a csapágyat meg melegíteni. Bekerült a főtengely egy fél órára a fagyasztóba, aztán elővettem és hopp, a helyére tettem a két csapágyat. Az egyiket kicsit kocogtatni kellett csavarhúzóval, a másik a helyére csúszott.

Másnap, vagyis ma reggel ez a látvány fogadott:

A csapágy lecsúszott a helyéről. Nem szorul rá ugyanis a tengelyre. Nem kotyog rajta, de simán csúszkál jobbra-balra egy centit.

Meglepetésembe mindenféle szerecsenekkel való paráználkodásra szólítottam fel az egész iparágat s felmenőiket. Azért választottam ugyanis a jóval drágább megoldást s vettem új főtengelyt, mert a mostaninak is éppen ez a hibája, hogy mozog a csapágy a helyén - gondoltam, biztosra megyek, újat veszek, mert az majd jó lesz.

Csillapodván egy keveset a megoldáson kezdtem gondolkodni. Ide csapágyragasztó kell. Nem használtam s nem vettem még - utánanéztem hát a neten. A legolcsóbb fajtának (ami nem is biztos, hogy jó ide) 10 milliliteres kiszerelésének nagyker ára 3000 forint fölött kezdődik. Ha neten rendelem és házhoz hozatom, vagy ha a boltban megveszem, nagyjából ugyanannyiba kerül nekem, közel ötezerbe. Egy ragasztó, amiből szó szerint csak két cseppre van szükségem.

Ahogy mondani szokás, a Babettából ha kifogy a benzin, az gazdasági totálkár. Vettem egy új főtengelyt s ha veszek hozzá ragasztót, hogy be tudjam építeni, az többe lenne, mint az egész motor...

Természetesen nem vettem ragasztót. Mást találtam ki. Fogtam egy hidegvágót (meg egy kis benzint meg egy gyufát, hehe), és leköszörültem a végét ilyenre:

Levettem a csapágyat a tengelyről, bejelöltem, hogy hol kellene lennie a csapágynak - hogy a szimering helyét nehogy megsértsem.

S a csapágy helyénél körbe öt helyen tengely irányú bemetszést (vagy mit) ejtettem.

Így sérült annyit a felület, hogy már nem csúszkál a helyén a csapágy. A helyére kalapáltam a csapágyat s megveregettem a vállam: ma is spóroltam pár ezer forintot.

Ma megjött a megrendelt alkatrészcsomag. Érdemes néhány képben bemutatnom.

Rendeltem gyertyapipát, nem azt a fajtát, amit régebben (ami ráolvadt a gyertyára), hanem egy másik drágább fajtát. A kezemben tartván gyanúsnak találtam, ezért fogtam egy forrasztó pisztolyt és próbára tettem.

Ez bizony hőre lágyuló műanyagból van. Szóval mehet a kukába.

Vettem egy fényszóróüveget is. Hiányzik középről a kis alumínium lemez. Viszont jó karcos az egész. Meg sorjás. És a csavar helyén nincs kilyukasztva.

A sorja a szimeringeken is megmaradt.

A gyújtásfedélről hiányzik a 49ccm felirat - ellenben elég tiritarka.

S végül a kedvencem, a szívócsonk alatti bakelit. A középső négyzetnek középen kellene lennie.

A címben szereplő felkiáltás sok problémát tud okozni azok számára, akik a kontár módon összehegesztett alkatrészeket később szét akarnák szedni. A házi villanyhegesztő pillanatnyi megoldást kínál sok esetben az elmozduló alkatrészek rögzítésére, de használatával általában tönkre is tesszük az adott alkatrészeket. A főtengelyre ráhegesztett lendkerékre, kuplungra meg hasonlókra gondolok elsősorban.

A lányaim Babettájának előző tulajdonosa is a hegesztéses megoldást használta a pedál rögzítésére a hajtókarba. Alaposan, jó vastagon, mindkét oldalról meghegesztette. A hegesztés olyan vastagra sikeredett, hogy forgás közben beleért a láncvédő lemezbe s onnan lekapargatta a festéket. Azóta persze a felhegesztett pedál is tönkrement, csak a pedál tengelye maradt a helyén.

A pedáltengelyre szerencsére nem hegesztette fel biztos-ami-biztos a hajtókart, szóval a hajtókar cseréjével orvosolni lehet a problémát - de nem akarnék sokat költeni erre a játszós motorra; egy hajtókar kb. ezer forint s párban árulják. Más megoldást kerestem. Először is leköszörültem a hajtókar belső részéről a kiálló részeket, hogy ne érjenek bele a láncvédőbe. Találtam itthon egy régi, rozsdás, de még használható állapotban lévő pedált. Szétszedtem, s ezt akartam rászerelni a hajtókarba behegesztett pedáltengelyre.

A csapágygolyók persze nem kosárban voltak, egyesével kellett a helyére rakosgatni őket - a csészét vastagon kikenni gépzsírral s ebbe "beleragasztgatni". Nem bonyolult csak kicsit macerás. Amikor így összeállítottam az egészet, akkor szembesültem az újabb problémával: a tengely végén a menet nem ugyanakkora, mint a szétszedett pedál tengelyéjé volt. S mivel sűrűmenetes volt, nem is találtam rá anyát. Úgy tűnt, hogy az egész küszködés fölösleges volt; anya híján nem tudom rögzíteni a pedáltengelyre a pedált.

És ekkor jött a "kutyaharapást szőrivel" megoldás. Istenuccse, ráhegesztem! Rosszabb nem lehet a mostaninál, gondoltam naivan. A hegesztéssel nem is volt baj, fél perc alatt megvolt, a pedál középső, csapágyas része a helyén is volt, csakhogy...

A felhegesztett pedálrész s a pedál többi, gumis része nem ugyanolyan méretű; a gumis rész vagy két centivel szélesebb. Fasza.

Azt gondoltam, ezt viszonylag könnyen lehet orvosolni: a gumikból levágok két-két centit és jó is lesz. Le is vágtam, jó is lett volna - viszont a gumik közepében lévő hosszú csavarnak csak az utolsó fél centijén van menet, tovább nincs.

Na, ekkor adtam fel a dolgot. Akárhol módosítok rajta, máshol előjön egy legalább ugyanakkora probléma... Nem ér az egész annyit, hogy egy percet is tovább foglalkozzak vele.

Elvileg több szálon futnak az események motor témakörben, de egyik szál sem fut, inkább csak döcög. Másképpen szólva, semmivel nem haladok jól, de mivel több mindent csinálok egyszerre, mégis viszonylag sok mindenről tudok írni. Kezdjük ott, hogy...

Babetta. Alkatrésznek vettem olcsón egy Babettát, csak a hátsó kerekére volt szükségem, a többi elvileg alkatrészbánya. Lányaim (most öt évesek) mondhatni, lecsaptak rá, hogy ez akkor az ő motorjuk. Kell ugyanis nekik is egy motor, hiszen Apa motorjára (a Verhovettára) nem szabad felülniük, de ha nekik is van egy, azon annyit ülhetnek, amennyi jól esik. Ezt a Babettát megvásárlása után darabjaira szedtem, hogy férjek tőle (akkor még nem volt meg a műhelyem), most meg, látván a lányok, hogy nem a Verhovettát szerelem állandóan, nyaggatni kezdtek, hogy mikor szerelem már össze az ő motorjukat. Úgyhogy még a nyár elején elkezdtem összerakni. Azt terveztem, csak összedobom, hogy sztenderen megálljon és fel tudjanak rá üli a lányok - de szerelés közben rám tört a lelkiismeretesség, a jómunkásemberség, s végül normálisan, tisztességesen szereltem össze, ami a kezem ügyébe került. Most így néz ki.

Blokk nincs benne, jelen állapotában tényleg csak arra való, hogy ráüljön a gyere és brümmögjön. De már nem marad így sokáig, mert szerelés közben folyton az járt a fejemben, hogy ez szinte egy kész, működő motor, csak blokk kellene bele - s van is hozzá blokk, csak darabjaira van szedve. Sőt, van itt egy működőképes blokk is - a Verhovettáé...

Jó ideje azon gondolkodok ugyanis, hogy rendbe kellene tenni a Verhovetta blokkját. Mert szinte tökéletes - de csak szinte. Három apró hibája van, pontosabban kettő, s még egy dolgon lehetne változtatni. Az egyik hiba az indítópofa csúszása (erről írtam korábban az Indítópofázás című részben). Néha még mindig csúszik (ilyenkor a dekompresszorral játszva lehet beindítani), átlagos használat mellett ajánlatos havonta egyszer kitisztítani. Vagy venni kellene bele egy pár új indítópofát. A második hiba, hogy a főtengelynek van pár milliméter tengely irányú mozgása. Vagy a forgattyúsházban forgott meg a csapágy, vagy a főtengelyen. Alapjáraton balra igazodik a főtengely, gázadáskor pár millimétert jobbra mozdul s ott megállítja a zéger. Gázadáskor hallani s menet közben a lábunkkal érezni lehet egy kis koppanást. Nem nagy hiba, de ha elhanyagoljuk, komolyabb baj lehet belőle: a csapágy egyre jobban kimozoghat a helyéről. Szét kellene hát húzni a blokkot, s egy csepp csapágyragasztóval a helyére rögzíteni a dolgokat. A harmadik dolog, amin változtatni lehetne: a 207-es hengert 210-esre cserélni, hogy erősebb és gyorsabb legyen a motor. Elvileg a mostani blokkon is ki lehetne cserélni a hengert, de az előbbi két hiba miatt nem akarnám ezen a blokkon megejteni a cserét - egyrészt, mert a 210-es hengerfejen nincs dekompresszor, szóval csúszó kuplungnál nem tudnám beindítani, másrészt, mert a nem száz százalékos főtengelycsapágyazást sem akarnám extra terhelésnek kitenni.

A terv tehát az, hogy a meglévő alkatrészekből összerakok egy másik blokkot. Egy faszát. A mostani blokkba semmi különleges alkatrész nem szereltem be - 150 forintos csapágyak és egyszerű fekete szimeringek vannak benne.  Az új blokkba sem tervezek méregdrága japán csapágyakat beszerelni, de talán nem is a legolcsóbbat választom. Ami gondolkodóba ejtett, az a főtengely. Van nekem két rossz, az egyik csak simán csilingel, a másikban szét van esve az alsó csapágyazás - ezeket felújíttathatnám a tarcali kovácsmesterrel (a most használatosat is ő újította fel s tökéletesen muzsikál) - de egy bizonytalansági tényező megmaradna a felújítás után is: a szimeringeknél vagy ki van kopva a tengely, vagy nincs. Biztosan kopott valamennyire. hiszen ha az alsó tűgörgők ki vannak kopva, az sok ezer leszolgált kilométert jelent - nem lehet tudni, hogy egy új szimering esetén mennyire lenne tökéletes a tömítés. Szóval végül úgy döntöttem, hogy (istenuccse) új főtengelyt veszek. A Babettás fórumon nem hallottam hogy bárki panaszkodott volna a minőségére, s ez ad némi bizodalmat.

Tehát az új, precízen összerakott, 210-es hengeres menne a Verhovettába - a mostanit meg áttenném a lányok motorjába. A hengert leadtam fúrni s rendeltem egy csomó alkatrészt. Van négy-öt netes bolt, ahol lehet Babetta alkatrészeket venni, természetesen a legolcsóbbnál akartam vásárolni. Rendeltem két hátsó lengéscsillapítót is, méghozzá nem mezeit, hanem faszántos olajost. Drága, a Babetta kereskedelmi értékéhez képest eszméletlenül drága, de ha már lecserélem a mostanit (muszáj lecserélni), akkor, gondoltam, ennyi luxus belefér. Három-négy munkanap után hozniuk kellett volna a cuccot - ehhez képest egy hét múlva felhívtak, hogy főtengelyük nincsen, meg lengéscsillapítójuk sincs, úgyhogy mi legyen. Töröltettem hát a rendelést, mert a rendelt cuccok értékének 90%-át ez a két tétel tette volna ki.

Alkatrészek nélkül maradtam tehát, de nem kapkodtam s nem rendeltem meg rögtön ugyanazt a listát egy másik boltból, mert... mert itt jön a másik szál.

Néhány poszttal korábban már volt szó a tarcali kovácsmester hagyatékáról. Akkor elhoztam tőle egy csomó mindent, s megbeszéltük, hogy majd üres (értsd: feleségtől és gyerekektől mentes) autóval elmegyek és elhozhatok mindent, mit csak megkívánok, elsősorban (de nem kizárólag) "motor" témakörben. Augusztus utolsó napjára esett ez a tarcali út; a Suzukit gyakorlatilag plafonig pakoltam alkatrészekkel. Főleg Schwalbe meg Star alkatrészek. Sőt, ami nem fért fel (egy második schwalbe váz meg komplett első villával, sárvédőkkel egy szürke Danuvia váz), elvileg pár nap múlva utánam hozza a tarcali kovácsmester utánfutón. Pár kép a cuccokról:

Babetta alkatrészek is vannak a halomban, de főleg apróságok, jó állapotú lengéscsillapító nincsen, szóval azt mégiscsak rendelni kell. Viszont van néhány említésre méltó dolog. Pl. a légyszűrő nyílással ellátott Simson dobozfedél, vagy az új, még soha be nem szerelt Opel Astra lengéscsillapító (kettő darab, eladó!).

Van egy kompletnek tűnő elsővilla, Simson sr-nek gondoltam, de nem az, valami tárcsafékes kiskerekű motoré lehet, s van egy régi, öntöttvas henger, ötven köbcentis, fogalmam sincs, milyen motorra való - Bervára, Tündére, Pannira gyanakodtam, de azok mind alumíniumosak.

Szóval jó nagy adag alkatrésszel el vagyok látva, sok mindenből több is van, mint kellene, így a fölös számúnak ítélt dolgokat meghirdetem és eladom. Vagy esetleg becserélem olyanra, ami nekem nincs. Nincs például Simson blokkom, csak váltó-fogaskerekek meg kuplungalkatrészek vagy két blokknyi. De egyelőre még az is nagy munkának látszik, hogy átnézzem és rendszerezzem, hogy mi van. A Simson alkatrészeket sem biztos, hogy mind felismerem, s ezekkel ömlesztve van egy csomó Danuvia blokk-alkatrész (talán ebből van a legtöbb), keverve némi Pannónia-cuccal.

Összegezve: rendeltem néhány alkatrészt, de nem kaptam - helyette szereztem egy csomó más alkatrész, amikből/amikkel majd lesz valami.