Látszólag haladok. Jöjjön néhány kép.

Amint látszik, lefestettem az alkatrészek egy részét. A festés utálatos téma. Ha festőhöz viszem, valószínűleg visszaadja, hogy készítsem elő festésre, vagyis homokszórassam le valahol. De lehet, hogy maga a festő megcsinálja, jó pénzért, aztán le is festi - ez úgy 30-40 ezerbe kerülne. A motor vételára 13ezer volt, meg legalább ennyit ráköltöttem - de még mindig nincs annyiban, mint amennyibe a festetés kerülne. Szóval ez a megoldás nálam nem játszik. (Írtam már korábban is: a projekt alapja sokkal inkább a megmaradt alkatrészek újrahasznosítása, semmint a "fölösleges" pénz és idő elpazarlása.)

Szóval, úgy döntöttem, megoldom magam - pedig nem sok kedvem volt hozzá, mert a korábbi tapasztalataim felkészítettek rá, hogy szívás lesz.

Nem szedtem le az eredeti festéket, mert tapasztalatból tudom, hogy az nem olyan egyszerű: a Kromofágnak csúfolt cucc nem szedi le, le lehet égetni meg drótkefézni, de a váz kacifántos alakja miatt ez nagyon sokáig tart, s nem akartam vele annyit küszködni. Úgy döntöttem, kicsiszolom a sérüléseket és ráfestek.

A váz bonyolult alakja miatt a nehezen elérhető és rejtett részeken ecsettel előfestettem.

Lefújtam sprével. Korábban szivacshengerrel festettem a Verhovetta "szebb" részeit, de az nem igazán jó megoldás - a festék nem fed rendesen s valami miatt a harmadik-negyedik réteg nem akar tapadni az előzőekre s még kevésbé lesz egyenletes a felület, mint korábban. Meg persze nagyon lassan szárad, s teljes száradás után is puha marad. Sprével is festettem már korábban, azzal az a baj, hogy nem minden festék benzinálló (hiába van ráírva), nagyon kevés van egy flakonban, s nem fed igazán jól. Ráadásul hajlamos a megfolyásra. S mivel még (viszonylag) drága is, minden negatív tulajdonsággal rendelkezik. Most azt is tapasztaltam, hogy nagyon vékony rétegben fed, s az alatta lévő felület legkisebb egyenetlenségeit is követi. Konkrétan a csiszolt felületen festés után is látni a csiszolópapírral ejtett karcokat, Pedig finom csiszolópapírt használtam, de úgy látszik, nem eléggé. Szóval a sok küszködés után az eredmény egy csíkos és sérülékeny felület. Tulajdonképpen jobban jártam volna, ha ecsettel átkenem az egészet oszt szevasz.

Ez az egész elkedvetlenített. Nem vagyok milliomos, de ha az lennék, akkor sem költenék hatjegyű összeget egy olyan motorra, ami... Amivel mit is csinálok? Lényegében semmit, elkészítem, aztán néha megjáratom, elmegyek vele néha a veteránbörzékre és kész.

Közlekedésre a robogómat használom, mert belvárosi közlekedésre (meg egyébként is) összehasonlíthatatlanul alkalmasabb, mint egy Babetta vagy egy Riga. Ez a kávégép tehát hobbitárgy - de mint ilyen, a vele való foglalatosság kellene, hogy örömet okozzon. De ez a motor jelen pillanatban nem igazán okoz nekem örömet. Ráadásul rengeteg dolgom van, szabadidőm meg szinte semmi, de azt a keveset is három másik fontosabb dologgal tudnám/kellene eltölteni, mint ez a motor.

Szóval a kávégép projekt ha nem is feneklett meg, de mélyponton van. Be fogom fejezni, amit elkezdtem, mert a félbehagyott munka mindig bosszant, de egy ideig nem ez lesz az első dolgom.

Hétvégén börze, be kell szereznem néhány dolgot - és az is lehet, hogy meghozza a kedvem a motorszereléshez. Meglátjuk.