Ez a Babetta eredetileg sárga színű volt. De valamikor valaki átfestette pirosra. Nem azért kellett átfesteni, mert a sárga festés már megkopott, valószínűleg csak úgy tartotta kedve az akkori gazdájának, és nem sajnálta rá az időt és pénzt, hogy szétszedje vagy szétszedesse az egész motort, és a darabjait külön-külön, profi módon átfesse vagy átfestesse pirosra.

Aztán eltelt pár évtized, az első két festékréteg kopni kezdett. Ez után került hozzám, s én meg át akartam festeni feketére, mivel külsőleg Mustangot akartam csinálni belőle, s a Mustang váza gyárilag fekete. De én spórolós vagyok pénzzel is, munkával is, idővel is, és a legegyszerűbb utat választottam: sprével lefújtam feketére. Persze szörnyű lett a végeredmény - akárhogyan, akármivel és akármit festek, mindig borzasztó lesz. A spré olyan vékony festékréteget vitt fel, hogy átlátszik a csiszolópapírral átdörzsölt felület.

Most újra festeni kellett, mert a vázat több helyen hegesztettem, s innen leégett a festék. Nem volt más választás: le kellett szednem az összes eddigi festékréteget. Ez egy rohadt munka. A Kromofágnak csúfolt lötty semmit nem ér, a váz olyan bonyolult szerkezetű, hogy drótkefével meg csiszolópapírral nem lehet mindenhol hozzáférni. Szóval küszködtem egy csomót, mire nagyjából elkészültem.

Közben megkérdeztem néhány embert, hogy hogyan, mivel érdemes festeni. Negyvenedik születésnapom alkalmából meglepett a feleségem egy kompresszorral, szóval most már komolyabb fegyverzettel indultam harcba, de még semmiféle tapasztalatom nem volt, tehát szükségem volt segítségre. Az első lépés a felület előkészítése. Lecsiszolni fémtisztára, aztán két komponensű "füller" alapozóval végigfújni. Ez nem baj, ha megfolyik, mert csiszolható a felület, át is kell csiszolni mindenhol 600-as vizes csiszoló papírral. Zsírtalanítás, vagyis nitrohígítós átdörzsölés után jöhet a megfelelő színre kikevert kétkomponensű autófesték. Ezt majdnem víz sűrűségűre kell keverni nitrohígítóval. Ha ügyesek vagyunk, egy réteg elég, de ha precizkedni akarunk, először kell egy kapaszkodó réteget fújni, ami még nem fed rendesen, egy óra múlva lefújni az egészet, végül átködölni. És kész. Egy motor lefújása kijön tizenötezerből.

Na, én nem így csináltam. Tizenötezer nekem túl sok (13 ezerért vettem a motort!), ráadásul három színű festék kell. Azt gondoltam, a vázat egyszerűen végigfújom először alapozóval, aztán zománccal. Két festékboltban is jártam, de kis kiszerelésű zománc festék sem nagyon volt (csak olyan márkában, amiről tudom, hogy hulladék minőségű), alapozó meg pláne nem, csak valami ismeretlen márkájú, s az is csak fehérben, ami nem épp előnyös, ha feketére akarok festeni. Úgyhogy egyszerűen vettem egy megbízhatónak tűnő fekete kerítésfestéket, ami elvileg alapozó is egyben. Olyan lesz, amilyen, de mindenesetre háromezer valamennyit fizettem, s ebben a csiszolópapírok meg két ecset ára is benne volt.

A tankot és a sárvédőket már korábban lefestettem, de maradt még a szürkéből és a kékből, meg színtelen lakkból is van két flakonnal, szóval ezeket az alkatrészeket mégsem festem újra, hanem kijavítom a rajtuk lévő hibákat (pl. a kiglettelt részen a glett összeszáradt és megrepedt) és a maradék festékkel átfestem őket. A felületi egyenetlenséget, tehát a csiszolás nyomát meg a színtelen lakk felvitelével próbálom meg eltüntetni.

Még festés előtt apróbb igazítások jöttek a vázon. Áthegesztettem a hegesztéseket, ahol kellett. Az első villa ütközője szerencsére pont illeszkedik a Babetta váz végütközőjéhez, de a kormány veszélyesen közel kerül a tankhoz oldalra fordítva, ide tehát felhegesztettem egy-egy kis lemezdarabot.

Közben megérkezett Kínából néhány alkatrész, a visszajelzős hátuljú első indexlámpák, meg a fordulatszámmérő óra. A műszer a fényszóróban kap helyet, a kilométeróra helyén. Kicsit nagyobb, mint a Mustang órája volt, úgyhogy faragni kellett a lámpatökön (ami szerencsére műanyag, szóval szó szerint kifaragtam a műszer helyét).

A két Tomos kerék eredetileg feketére volt festve. Valaki valamikor valamiért leszedte róla ezt a festékréteget. De nem lett szép az eredmény, mert az öntött alumínium felülete rücskös, s a vegyszeres tisztítás után a rücskökben megmaradt valamennyi a festékből. Nem nagyon volt más választás: le kellett festenem ezt is. Most még csak az első van lefestve - a hátsó kerékről a következő írásban lesz szó.

A hátsó lengéscsillapító felfogatása elég költséghatékonyra sikerült ennél a típusú Babettánál. Anyacsavar helyett zégergyűrű tartja a helyén a lengéscsillapítókat. A Simson lengéscsillapítóról kiderült, hogy kb. fél centivel keskenyebb a tengelynél, mint a Babettáé (szerencsére a tengely átmérője megegyezik), itt alátétekkel pótoltam ki az űrt.

A lábtartó Verhovináról származik. Az eredeti gumit már szétette az idő, ezt Simson lábtartó gumival helyettesítettem. Kivágtam a végét, hogy átdugható legyen a tengelyen, meg kivágtam belőle egy részt, mivel hosszabb volt a kelleténél.