Szóval, megfranciáztuk a jugó hüvelyt. Szereztem egy Peugeot dugattyút, ami paramétereiben nagyjából megegyezik a Tomoséval, 40-es méretben lehetett kapni, és felfúrattam hozzá a régi hengert. A hengeren tovább szélesítettem a kipufogó csatornát és magát a kipufogó nyílást is kicsit megnagyobbítottam. A felömlők tetejét szintén reszelni kellett, mert a felfúrás következtében alacsonyabbra került a felső peremük.

A dugattyún elég sok mindent kellett módosítani - ennek egy része tervezve is volt, de nem minden. A Peugeot dugattyún nem voltak ablakok, ezeket tehát fúrni kellett rá. A gyűrűk pozícionáló stiftjei sajnos rossz helyre estek, pont  a Tomos henger két plussz felömlőjéhez, szóval ezeket arrébb kellett tenni. Pontosabban le kellett reszelni őket és a dugattyú túlsó oldalán elhelyezni két másikat.

Ezek után bejelöltem, hogy hol kell a két ablaknak lenni, kifúrtam két-két helyen és a furatokat marógéppel összenyitottam. Végül kicsit csinosítottam rajta, és kész is...

...vagyis azt hittem, hogy kész. De sajnos még nem volt vége a reszelésnek.

Kiderült ugyanis, hogy valami gubanc van, mert a felső gyűrűhoronyba nem ment bele a gyűrű, csak kb, egyharmadáig. Utángyártott Babetta dugattyúnál gyakori, hogy olyan széles a horony, hogy a gyűrű lötyög benne és csörög a motor - hát itt az ellenkezője történt. Mivel nem süllyed be a helyére a gyűrű, értelemszerűen nem lehet összeszerelni a motort.

Levettem a gyűrűt (gyöngyözött közben a homlokom, mert nem akartam eltörni, hiszen nem volt több gyűrűm, ezt is Nyíregyházáról hozattam), s próbáltam a gyűrűhoronyt kiszélesíteni. Ez nem olyan egyszerű, mert tized/századmilliméteres pontossággal kell dolgozni, hogy szűk sem maradjon, de túl széles, lötyögős sem legyen. A kis ostoros köszörűbe befogott pici vágókoronggal dolgoztam - ha ez nem lett volna kéznél, nemigen tudtam volna máshogy megoldani.

Sokadik próba után (gyűrűt fel, gyűrűt le, fellélegezni) sikerült a műtét. Összeraktam a motort, beindítottam - csörgésnek hál'isten nyoma sincs.

Próbakört csak másnap tudtam tenni, s ez rögtön élesben ment, a debreceni veteránbörze volt azt úticél. A motor ment, de nem nagyon akart pörögni. Ez főleg azért volt baj, mert a váltónak el kell érni egy fordulatszámot, hogy átkapcsoljon kettesbe - s elég erőlködve tudta elérni ezt a fordulatszámot. S aztán kettesben sem szeretett menni, max. negyvennel - ami elvileg nem baj, bejáratós motorral nem száguldozunk, de itt most ez nagyjából a végsebesség volt.  

Aznap már nem volt alkalmam megnézni a motort, csak egy nappal később vettem elő. Kitakarítottam a karburátort (hátha...) meg emeltem a Jawa Mustang karburátor tűjén, hogy több benzint kapjon a motor. És nagy szerencsém volt, mert ezzel meg is oldódott a probléma. Talán egy kicsit komótosabban gyorsul - ami nem csoda, hiszen bejáratós, az öntöttvas henger főleg melegben szorulni szokott ilyenkor - de most már felpörög, szépen vált, s kettesben is menne gyorsabban is, mint negyven - de egyelőre maradok ennél a tempónál. Majd párszáz kilométer megtétele után odahúzom neki, hogy mit tud. Elvileg 65 km/h fölött kell lennie a végsebességnek.

S ezzel most (terveim szerint) le is zárult erre az évre a motorszerelős időszak. Új oldallemez kell rá, meg egy új festés, de ez majd jövőre következik. Idén a Deltával akarok haladni.